Az eredményes álláskeresés nemcsak az iskolázottságtól, a végzettségektől vagy a beszélt nyelvek számától függ. Érdemes a jelenség lelki hátteréről is pár szót szólni, ugyanis a kisugárzásunk milyensége rengeteget nyom a latba. És ez az a kvalitás, amit fejleszthetünk, befolyásolhatunk, a magunk képére, céljaink eléréséhez idomíthatunk.
A magabiztosság minden esetben kifizetődő stratégia. Ha a jövőbeli munkaadónk azt látja rajtunk, hogy bizonytalanságban vergődünk és nem hogy nem vagyunk tisztában saját előnyeinkkel, még az önértékelésünk sincsen rendben, akkor könnyedén úgy határozhat, hogy erre a fajta ingatagságra nincsen szüksége. Zárójeles tény, hogy egyes főnöktípusok szeretik az önmagukat megkérdőjelező alkalmazottakat, mert ők könnyen irányíthatóak, szóval ez még véletlenül sem jó irány.
De mit tehetünk akkor, ha sohasem voltunk felvágósak, inkább szépen, megbízható csendességben tettük a dolgunkat?
Nem is a nagyhangúság a cél, de fontos, hogy stabil lábakon álljunk önismereti témában. Lényeges, hogy tisztában legyünk a pozitív tulajdonságainkkal, sőt a hiányosságainkkal is. Így ugyanis könnyedén tehetünk a fejlődésünkért.
Bár sokan vesznek fel megalázkodó attitűdöt egy-egy állásinterjún – a remélt siker érdekében, ez mégsem kifizetődő mentalitás, pláne nem hosszútávon. Mert hogy alázkodásra semmi szükség, a legjobb, ha a munkaadó is azt érzi, az előtte ülő személyre van szüksége nyílt egyenessége, határozottsága és magabiztossága miatt, melyek ráadásul nem a semmin, hanem valós képességeken alapulnak.
Az álláskeresés sikere a gondolkodásunk milyenségén múlik, s szerencsére a gondolataink áradatát csak mi fékezhetjük, változtathatjuk meg.