Az építőipar és a benne dolgozók a semmiből valami létrehozásának művészetében jeleskednek. Egy nagy halom tégla vagy éppen habarcs láttán kevesen képesek elképzelni a néhány hónappal később szilárdan álló talapzatot, a falakat, végül a megszülető épületkomplexumot. Pedig a tervezők, mérnökök már néhány lerajzolt vonal nyomán maguk előtt látják a készülő remekművet, magát az épületet, annak minden egyes részletét. Kell is ez a fajta tervezettség, mivel hónapok kemény munkája eredményezhet végül sikert, aminek a részfolyamatai és azok hiánytalan elvégzése prioritást élvez.
Napjainkban az ágazat fénykorát éli, igaz a gazdaságban jártas szakemberek lassulásra figyelmeztetnek. Tény és való, hogy talán soha ezelőtt nem épült annyi új lakás és ház, mint az utóbbi évtizedben, viszont az is kétségtelen, hogy a válság ezt a szegmenst sem hagyja érintetlenül. Ez egyaránt érvényes a múltra és a jövőre is.
Bár a felújítások, kisebb javítási munkálatok állandóan biztosítják a feladatokat és kihívásokat, vagyis érdemes az építőiparral úgy számolni, hogy a benne dolgozók biztos megélhetése garantálható. Pontosan ezért ildomos kőművesnek, ácsnak vagy éppen segédmunkásnak állni, mert a fizikai erő és az emberi hozzáállás nem kihagyható, leváltható és helyettesíthető. Ez a kijelentés akkor is megállja a helyét, ha a technológia fejlődése robottechnikák bevezetését ígéri.
A fizikai munka soha nem volt kevésbé értékes, mint a szellemi, sőt. Az építőipar számos ágazatában kiélhető a kreativitás, az alkotásra való hajlam, miközben a folyamatos feladatellátás és elégedettségre okot adó kereset borítékolható.
Az építőipari vállalkozások szinte mindig van munkájuk így ez egy remek választás lehet ha folyamatosan fejlődni szeretnék.